Először is elnézést kell kérnem a hosszabb szünet miatt, de hozzám is begyűrűzött a nyári hajtás. Cserébe viszont nagyon izgalmas dolgokat ígérhetek a jövőben a türelmeseknek!
Ahogy nap mint nap olvasom a tudományos sajtót, majd az ezekből írott egyszerűsített hírportálos cikkeket és blogokat, látom, hogy még mindig vannak emberek, akik ezeket a felületeket is vallásháborúra használják fel: intelligens tervezés, vagy evolúció. Jelen bejegyzés célja nem az általános igazság kinyilatkoztatása, csupán egy érdekességet szeretnék bemutatni.
A mesterséges intelligenciával foglalkozó szakemberek eszköztárában az evolúciós módszerek már régóta megtalálhatóak. Ezen folyamatok alapja a heurisztikus, véletlenszerű keresés, kombinálás, hogy az előre felállított feltételeknek a legjobban megfelelő variációt találjuk meg. A legtöbb esetben ezek a feltételek az evolúciós folyamat során változatlanok, ezzel is gyorsítva a módszert és biztosítva annak egyszerűségét. Itt feltehetnénk a kérdést, hogy mi van akkor, ha a folyamat közben a környezet is változik? Ezt az esetet koevolúciónak hívjuk, vagyis itt tulajdonképpen két evolúció játszódik le párhuzamosan egymásba ágyazva. Nagyon jó példának ide lehet hozni a biológiából ismert gazdaszervezet-parazita szimbiótikus kapcsolatot, vagy pedig a növényevő-húsevő állatok populációinak kölcsönhatását, ahol nagyon mindkét fél folyamatosan a másikhoz alkalmazkodik a túlélésért.
Jelenlegi munkám során egy adott robotnak, vagy robottípusnak "készítek agyat". Ez bizonyos szinten behatárolja a robot képességeit, lehetőségeit: a legbrilliánsabb elmével sem fog repülni ha a szerkezete egyszerűen alkalmatlan rá. A Brandeis és a Cornell egyetem kutatói viszont eljátszottak a gondolattal, hogy mi lenne ha ezt a koevolúciót alkalmaznák a robot testére és agyára, ezért elkészítették ennek a szimulációját majd a végeredményt 3D nyomtatóval legyártották és lefilmezték.
 |  |
 |  |
Nos, mindenkinek rábízom a fantáziájára, hogy mit lát bele a végeredménybe, azt viszont kár lenne tagadni, hogy nagyonis hasonlít valamilyen állatra. Ez persze nem bizonyít semmit, sőt nem is annak szánták, de ugyanakkor elgondolkodtató, hogy ha a véletlenen alapuló módszer erre jut, akkor talán nincs olyan messze a valóságtól, vagy csak a módszer önmagában ilyen hatékony? Ti mit gondoltok?
kommentek