Ezt a bejegyzést egyfajta alapozásnak szánnám, úgy gondolom fontos egy kicsit beszélni az alap gondolatokról, célokról és lehetőségekről, mégha ez sok ember számára triviális is. Tudom, hogy ezt talán a blog kezdetekor kellett volna megírni, de csak most jutott rá időm.
Alapfogalmak
Kezdjük az elején, a fogalmak letisztázásával. A mesterséges intelligencia (MI, vagy angolul AI) számtalan módon definiálva lett az elmúlt 60 évben, én valahogy a következő módon próbálnám leírni:
A mesterséges intelligencia tudománya az olyan számítás elméletével foglalkozik, amely képes észlelni, értelmezni (érvelni) és cselekedni.
Mivel ez a definíció a számításra épül, egyfajta gépiességet sugall, így a legtöbb pszihológiai gondoltattól eleve különbözik, ugyanakkor eltér a számítástechnikában elfogadottól is, mivel olyan (emberi) fogalmakra épül mint észlelés, érvelés és cselekvés.
Mint minden tudományágat, a mesterséges intelligenciát is több részterületre bonthatjuk, a wikipedia ide vonatkozó oldala elég részletesen kifejti, de én csupán két nagyobb, nem egészen független területet szeretnék említeni. Az egyik ilyen területnek nevezhetjük az információ, vagy tudás leírását (leképezését) és azokat a módszereket, amik ezeket használni tudják. Ilyen módszerről írtam egyik korábbi bejegyzésben. A másik érdekes rész pedig a tanulás folyamata, erre is számtalan megoldás és elmélet létezik manapság, ahogy időm engedi szeretnék bemutatni pár igen érdekes megoldást.
Fontos még látni, hogy az MI kutatás egyik célja, hogy olyan eszközöket kínáljon a mérnökök számára, amikkel valós problémákat tudnak megoldani, bonyolultabb, sokrétűbb gépeket tudnak készíteni felhasználva olyan elméleteket, mint például az információ (tudás) leírása, használata. Emellett az MI mögött húzódó tudomány célja, hogy fényt derítsen arra, hogy ezek az ötletek és elméletek milyen szintű és minőségű intelligenciát mutatnak.
A képzelet határtalan
Manapság nem nehéz észrevenni, hogy életünket egyre jobban körülveszik a számítógépek, elég csak a zsebünkbe rejtett mobiltelefonra gondolni, vagy az autónkban lévő sok intelligens kütyüre. Ahogy a világ előrehaladtával egyre komolyabb kihívásokkal nézünk szembe, úgy alakul ki az igény még jobb, még "okosabb" megoldásokra. Talán most még sci-finek tűnik, de pár év múlva természetessé válhat ezek alkalmazása olyan helyeken mint:
- Mezőgazdaság, ahol a intelligens robotok betegségek ellen megóvják, megmetszik a fákat, esetleg vegyes gazdaság esetén időzítik a szüretet.
- Gyártás, ahol az unalmas, vagy veszélyes helyeken robotok végzik az összeszerelést, karbantartást, ellenőrzést.
- Orvoslás, ahol a segítség a páciensek állapotának a követésében, diagnosztizálásban, kórházi ellátásban életmentőnek bizonyulhat.
- Háztartásban, fűnyírás, mosás, takarítás, vagy akár főzési tippek és bevásárlás.
- Oktatásban, ahol a számítógépek megértik, hogy a diákok miért követnek el bizonyos hibákat, nem csak javítják őket. Emellett ma már nincs is talán olyan tudományterület, ahol a számítógépes segítség ne lenne szinte elengedhetetlen.
Mi lesz az emberekkel?
Bár ezek a megoldások elsőre nagyon pozitívan hatnak, mégis sok ember él abban a hitben, hogy a gépek fejlődésének előrehaladtával és a cégek folyamatos profitéhségének köszönhetően az emberek kiszorulhatnak a saját munkahelyeikről. Személy szerint én úgy látom, hogy a pénzügyi világot jobban érdeklik az új lehetőségek semmint a költségek végtelen lefaragása. Ezen felül hozzájön még az is, hogy a legtöbb esetben egy emberi munkaerőt lecserélni valahol a nehéz és a lehetetlen között van, ugyanis nem nagyon tudjuk, hogy miként lehet az emberi érzékelést, értelmezést és cselekedetet tökéletesen egy gépre ruházni. Gondoljunk csak arra, hogy még egy igen jól megprogramozott és tanított számítógépes program sem képes vetekedni az idősebb, tapasztaltabb orvosok képességeivel.
Úgy gondolom az emberek és a gépek nagyon jól ki tudják egészíteni egymást, együtt lehetőség van olyan feladatok megoldására, melyekre külön-külön nem nyílna lehetőség sem.
kommentek