Az előző írásban kicsit áttekintettük az agy felépítését és a tanulás folyamatát, melyről megállapítottuk, hogy asszociáción alapszik, majd megismertük az alapvető különbséget az emberi és a gépi emlékezet között. Jelen írásban ezt a gondolatsort szeretném folytatni külön hangsúlyt fordítani az emberi kreativitásra.
Az emberek mára elfogadták, hogy a legalapvetőbb különbség ember és gép között az, hogy mi képesek vagyunk kigondolni olyan dolgokat, amik nem léteznek. De vajon miből ered a kreativitás, mi tesz mineket képessé erre?
A válasz agyunk egyik legérdekesebb tulajdonságában rejlik: fel van osztva különböző területekre. Minden ilyen rész valamilyen speciális feladatért felelős: látás, hallás, mozgatás. Mint azt korábban leírtam, ha az ember agyában a neuronok minden másik neuronhoz hozzá lennének kötve, akkor a "memóriánk maximális lenne". Mégis azt tapasztaljuk, hogy a különböző régiók között a kapcsolatok száma jóval alacsonyabb mint az fizikailag lehetséges lenne. Vajon mi ösztönzi az agyunkat, hogy ilyen feldarabolt állapotban létezzen lecsökkentve saját kapacitását?
A titok abban rejlik, hogy az agyunk által felfogott világ legtöbbször egymástól (részben) elkülöníthető elemekből áll, és ezt egy feloszott agy sokkal hasznosabban képes eltárolni. A következő példával megpróbálom ezt szemléletessé tenni. Nézzük meg a homloklebeny hátsó részén található látókérget: ez az agy elsődleges látásért felelős része. A látókéreg három párhuzamos csatornára osztható fel, egyszerűsítve mondhatjuk, hogy ez a három felelős a színért, az alakért és a mozgásért. Könnyen észrevehetjük, hogy a körülöttünk lévő dolgok szétbonthatóak ezekre az egymástól majdnem független elemi részekre.
Szín | piros | zöld | kék | sárga | fehér | fekete |
Alak | kerek | ovális | szögletes | lapos | homorú | domború |
Mozgás | balra mozgó | jobbra mozgó | növekvő | csökkenő | süllyedő | emelkedő |
Azzal, hogy a színeket, alakokat és mozgást külön külön részben tároljuk képessé válunk ezen információk kombinálására is mikor szükséges, így ugyanúgy felismerjük a piros balra mozgó dolgot, vagy a barna növekvő szögletest, stb. Itt megjegyezném, hogy sajnos a szín, alak és mozgás tökéletesen nem szétválasztható: egy farönk például nem úgy mozog és nincs olyan színe mint a falevélnek mégis mindkettő a "fa" fogalomhoz tartozik.
Nyelvtanulás terén is igen jól hasznosítható ez a felosztott szerkezet. Képzeljük el, hogy egyszerű mondatokat tárolunk egy teljesen behálózott és egy ilyen feloszott agyban (hálózatban). Az előbbiben tárolható mondatok száma háromszorosa az utóbbiénál, mivel ezt három részre bontottuk, hogy így kilenc elemet tudjon tárolni.
Nagy | András | fut |
Kis | Péter | úszik |
Kedves | Anna | síel |
Bamba | Józsi | alszik |
Ügyes | Gábor | ugrott |
Szomorú | Juli | sírt |
Okos | Tamás | ül |
Félénk | Mari | elbújt |
Szőke | Éva | sétált |
Nagy | András | fut |
Kis | Péter | úszik |
Kedves | Anna | síel |
Nagy | András | fut |
Nagy | András | úszik |
Nagy | András | síel |
Nagy | Péter | fut |
Nagy | Péter | úszik |
Nagy | Péter | síel |
Nagy | Anna | fut |
Nagy | Anna | úszik |
Nagy | Anna | síel |
Kis | András | fut |
Kis | András | úszik |
Kis | András | síel |
Kis | Péter | fut |
Kis | Péter | úszik |
Kis | Péter | síel |
Kis | Anna | fut |
Kis | Anna | úszik |
Kis | Anna | síel |
Kedves | András | fut |
Kedves | András | úszik |
Kedves | András | síel |
Kedves | Péter | fut |
Kedves | Péter | úszik |
Kedves | Péter | síel |
Kedves | Anna | fut |
Kedves | Anna | úszik |
Kedves | Anna | síel |
Láthatjuk, hogy bár a teljesen összekapcsolt neuronháló sokkal több mondatot tud megjegyezni, a másik ennek többszörösét (27) képes felismerni, vagyis a meglévő 9 elemet szabadon kombinálni csupán három nyelvtanilag helyes mondat megtanulásával.
Érdemes itt észrevenni, hogy három mondat megtanulásával még 24 mondatot tudunk elképzelni, amit nem is tapasztaltunk korábban. Ha egy ember sétál és meglát egy madarat repülni, majd utána egy sétáló embert, akkor később eszébe juthat a repülő ember fogalma is. Végülis bevált, nem?
Most, hogy már ilyen mélységig jutottunk a tanulás és az emlékezés tudományában, semmi sem akadályozza, hogy a folytatásban tovább kalandozzunk a robotok irányába, és képet kapjunk egy kicsit arról is, hogy a mérnökök miképpen próbálják ezt a tudást valós alkalmazásokba beültetni.
kommentek